Hertelendy család

a Hertelendy család, a Hertelendyek információs honlapja

Buda visszafoglalása

Görgey május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján – a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal, hogy Pest felől nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére lövetné a védtelen várost, a vár bevétele után az őrség nem számíthat kegyelemre.

Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását, honnét ön megegyezésünk folytán megtámadástól egyáltalán nem tarthat, s mely tett nyilván csak alávalónak lenne mondható, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni.
Görgey Artúr

A felszólítás ellenére a császári vezérőrnagy az ostrom szinte minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt, nyilván csak saját célból a magyar polgári lakosság megfélemlítését szolgálta. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek - többek között a Lánchíd is - esett áldozatául. A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napján Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren halálos sebet kapott.

Hentzi lövegeitől leégett már a pesti Duna-sor harminckét új háza, a Redut, az Angol királyné szálló, a Lipót-templom, a mázsaház és a Diána-fürdő. Végre május 20-ának éjjelén megkezdte Görgey a döntő támadást, mégpedig több ponton: így a Teleki-háznál, a fehérvári és bécsi kapunál és a Nádor-kertben. Hajnal volt, amikor Inkey, a 47. zászlóalj őrnagya, elsőnek hágott föl a bástyafalra. Nemsokára egészen a magyarok kezében volt a Vár, és minden oldalról vörös zsinóros, barna atillás honvédek nyomultak elő. A 47. zászlóalj kapitánya, Hertelendy Kálmán lőtte meg Hentzit, és a zászlóalj egyik honvéde, Püspöky Gracián tűzte ki az első nemzeti zászlót, amiért jutalmul 1000 pengő forintot kapott. Azt az örömmámort nem tudta, és nem fogja tudni leírni toll soha!

Pár nap múlva Kossuth is megérkezett Debrecenből. Útja a Váczi úton át a Nádor utcai lakásáig valóságos diadalmenet volt. Az ablakokból annyi virágot szórtak kocsijára, hogy végre maga is alig látszott a tömérdek rózsától és gyöngyvirágtól. A nap aranyos sugarai pedig beözönlötték a romba dőlt utcákat,a leégett házakat, fölszárították a kiömlött vért, amelyből a legszebb virág: a szabadság, egyenlőség, testvériség virága sarjad!.

Vay Sándor gróf: 'Régi nemes urak', 1909