Dr. Hertelendy Dénes említése egy levélben
Kállay Miklós miniszterelnök a háború után írt emlékiratában részletesen foglalkozik az 1944. március 19-i eseményekkel, és kiemeli, hogy a megkérdezett politikusok közül egyedül Bajcsy-Zsilinszky javasolta az országnak a fegyveres ellenállást. Ehelyett az országot március 19-én hajnalban elözönlő náci haderővel szemben csak egy budai bérház IV. emeletén ütköztek fegyveres ellenállásba: ott lakott Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Erről az eseményről később az özvegye megírta ugyan a visszaemlékezését, de a rabkórházban történtekről csak Pazár Zoltán nyugalmazott rendőrorvos őrnagytól tudhattuk meg, hogy milyen súlyos állapotból kellett felépülnie a később mártírhalált halt ellenzéki politikusnak. Ugyanis a Pazár Zoltán által elkészített memoárt – amelyet az özvegyhez is eljuttatott – megküldte Parragi Györgynek, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének, és ez a dokumentum az ő aláírásával jutott el hozzám, amikor az özvegytől megkaptam a háború után férje irathagyatékával együtt ezt az eddig nem ismert és az alábbiakban közölt tragikus dokumentumot.
Igen tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Magyar Nemzet folyó hó 14.-i számában Bajcsy-Zsilinszky Endréről írt vezércikke mélyen megindított, és ennek hatása alatt szerettem volna folyó hó 15-én tiszteletemet tenni önnél azzal a céllal, hogy Hazánk e nagy mártírjának 1944. március 19-i elfogatása utáni óráiról néhány olyan adattal szolgáljak Önnek, amelyek tudomásom szerint kevesek előtt ismeretesek. Abban az időben nem vehettem fel Önnel az érintkezést, amire pedig Bajcsy-Zsilinszky felkért, mivel az Ő nemes lelkét fogja felidézni ez a beszámolóm, amelyet az alábbiakban teljes hűséggel és részletességgel most vetek papírra.
1944. március 19-én, vasárnap reggel 9 órakor léptem szolgálatba, mint a főkapitányság főorvosi hivatalába beosztott rendőr törzsorvos, amikor értesültem arról, hogy a német náci csapatok megszállották fővárosunkat és így a főkapitányságot is. Fél 10-kor az akkori rendőr főorvos, dr. Levitzky Károly, felszólított, hogy azonnal menjek fel vele a 200-as cellába, ahol egy sebesültet kell bekötöznöm és róla látleletet vennem. Oda érve megrendülve láttam magam előtt Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőt vértől átitatott ruházatában és bátran, tehát úgy, ahogyan Őt Főszerkesztő Úr is jellemezte. Bemutatkozásom után levetkőztettem őt, és megállapítottam, hogy két lövési sérülést szenvedett: egy bennrekedt lövést bal vállízülete táján és egy áthatolót alhasán a bal oldalon. Ez utóbbi sérülésről nem lehetett azonnal megállapítanom, vajon érte-e a hashártyát és a beleket. Ezért azonnal jelentettem, hogy a képviselő úr sérülése igen súlyos, és azonnal kórházba kell őt szállítani. Sérülésének bekötözése után kissé kimostam vértől átázott ingét, majd segítettem neki a felöltözködésben.
Talán ez a mély részvétem indította őt arra, hogy a Gestapo embereinek néhány percig tartó távollétét felhasználva hozzám lépett, és a következő szavakat intézte hozzám: "Mint magyar embert kérem meg Orvos Urat, teljesítse kérésemet, amellyel sok jó hazafit menthet esetleg meg." Amikor erre ígéretet tettem, és kezet fogtam vele, gyorsan három címet és telefonszámot jegyeztetett fel velem: 1. titkárnője, Bende Mária címét Szt. János tér 1. a. sz. alatt, 2. Parragi Györgyét, a Magyar Nemzet szerkesztőjéét, 3. Fóris Ferenc min. osztálytanácsosét I., Logodi utca 31. sz. a. Azt üzente, hogy azonnal semmisítsék meg a náluk otthon lévő iratokat, nehogy ezek a Gestapo kezeibe kerüljenek. Hozzátette még, hogy Parragit aligha fogom értesíttetni, mert a nácik őt már valószínűleg szintén elfogták. Ez után még volt ideje, hogy röviden elbeszélje nekem elfogatása körülményeit. Amikor a Gestapo emberei lakásának ajtaját be akarták törni, és megadásra szólították fel, ő revolverével az ajtó felé lőtt, amire a Gestapo géppisztollyal felelt, és a képviselőt súlyosan megsebesítette, majd elfogta.
A látletet felvétele közben ismét megjelent a Gestapo két embere, és részvétet színlelve érdeklődött tőlem a képviselő állapota iránt, mire közöltem velük a kórházba szállítás szükségességét.
Hivatali helyiségembe visszatérve telefonon érintkezésbe léptem dr. Hertelendy Dénes r. orvos ezredes kartársammal, és kértem őt, legyen segítségemre egy sürgős ügyben, vagy küldjön hozzám egy feltétlenül megbízható embert, mert én a főorvosi hivatalban egyedül lévén szolgálati helyemet nem hagyhatom el. Röviddel rá megjelent nálam kartársam inasa, akit azonnal elküldtem a képviselő úr által megadott címekre a megadott utasítással. Délben jelentette nekem az inas, hogy a titkárnőt sikerült megtalálnia, akivel együtt égettek el iratokat a Sz. János tér 1. a. alatti ház pincéjében.
Sajnos azonban a tettemről a náci kémek értesítést kaptak, sőt az akkori rendőr főorvos is ismételten megfenyegetett ezért.
Néhány hétre rá Lassner Zoltán főkapitány-helyettes titokban értesítette a vele egy házban lakó édesapámat, hogy engem, Hertelendy kartársamat és inasát a csendőrség feljelentett, amiről utóbb Hertelendy kartársam személyesen is meggyőződött. Nagyon közel állottam ahhoz, hogy ezért kivégeznek vagy legalább is Főszerkesztő Úr után én is Mauthausenbe kerülök.
A sors iróniája később úgy hozta magával, hogy én, aki annyira gyűlöltem a német megszállókat és a nyilasokat, családi okokból mégis nyugatra, helyesebben Olaszországba sodródtam, jóllehet a nyilas kormány alatt nyugdíjba mentem. Amikor végre Olaszországból sikerült hazatérnem, felkerestem Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegyét azzal a céllal, hogy felkérjem őt, jelenjen meg igazolóbizottsági tárgyalásomon. Ekkor meglepődve értesültem a Kegyelmes Asszonytól, hogy ő szerinte az iratokat nem égették el, hanem elrejtették. Erre megjegyeztem, hogy az inas nekem és gazdájának mást jelentett, de egyébként, ha úgy is történt, ahogyan azt a Kegyelmes Asszony állítja, a Gestapo aligha hagyta volna őt békében, ha sejtette volna a valót, s ez esetben nem kellett volna hónapokon át rettegésben élnem.
E soraim megírására csakis Főszerkesztő Úrnak sorai késztettek, amelyekben Bajcsy-Zsilinszky Endre nemes és dicső emlékének hódolt. Hadd járuljak hozzá ezekhez én is néhány szerény adattal!
Maradok a Főszerkesztő Úrnak őszinte tisztelője
Bp. 1948. nov. 16.
Dr. Pazár Zoltán
ny. rendőr orvos őrnagy
I., Logodi utca 29. II. 11.
Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke