Hertelendy Gábor 1800-1844
Hertelendy Gábor költő, született Pesten 1800. decemberében, meghalt ugyanott 1844. október 12-én.
Apja pesti ügyvéd volt. - 12 éves korában elvesztette szeme világát és e csapás arra bírta, hogy a vakok tanítójává képezze ki magát. 1814-1820 között a bécsi vakok intézetében tanult. 1826-1834 ebben az állásban működött előbb Pozsonyban azután Pesten. 1834-ben lemondott állásáról és a költészettel kezdett foglalkozni. Néhány verskötetet adott ki és magyarra fordította az egész Homerost, amiből csak az Achilles haragja című töredék jelent meg (Pest? (Pozsony) 1835.) nyomtatásban. 1836-ban beutazta Olaszországot, 1838. Pádovában vállalt állás a vakok intézetében: 1839. Sopronban lakott, 1840-ben újra külföldre indult és Hannoverben, majd Párizsban tartózkodott hosszabb ideig, ahol újra mint tanár működött. 1843-ban Pádovában megnősült, azután Budán következő évben Pesten telepedett le. Említendő, hogy egy mesterséges óraszerkezetet és egy ártézi kút fúrására szolgáló gépet is készített.
(A látássérült fiatalok szakképzésének történetéből:
A pesti Vakok Intézetének első tanára - aki maga is látássérült volt - Hertelendy Gábor (1800-1844) Európa-szerte ismertté vált kézművességre tanítási művészetével. Eleinte famunkákat, asztalosságot, cipészetet, esztergályosságot tanítottak. De "volt idő, mikor Pest legnagyobb, legújabb rendszerű és legdrágább szövőgépén a vakok Király uccai intézetének növendékei dolgoztak". A kosárfonást 1873-ban, a zongorahangolást 1875-ben, a gyékényfonást 1889-ben és a kefekötést 1890-ben kezdték tanítani. 1959-től a látássérültek szakmai képzését a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szervezte, majd 1987-től ismét az iskolai oktatás keretébe került a látássérültek szakképzése.)