Hertelendy Kálmán
1820. március 28. - 1875. . november 18.
Honvédszázados, országgyűlési képviselő, később Zala főispánja.
Született Lesencetomajon és ugyan ott is halt meg. Apja - Hertelendy Károly -, Deák Ferenc követtársa volt a pozsonyi országgyűlésen.
Kálmán, Zala megyei, középbirtokos, magyar, római katolikus. 1844-ben megnősült, felesége Hertelendy Paula.
Jogot végzett, majd 1844 -1847 között az egerszegi járás egyik alszolgabírája volt.
1848 őszén a Zala megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj, majd az abból alakuló 47. honvédzászlóalj tisztje lett, a szabadságharcot novembertől századosként küzdötte végig. Különösen kitüntette magát Buda visszafoglalásakor. Az ő lövése sebzi halálra Hentzi osztrák parancsnokot.
"...Végre május 20-ának éjjelén megkezdte Görgey a döntő támadást, mégpedig több ponton: így
a Teleki-háznál, a fehérvári és bécsi kapunál és a Nádor-kertben. Hajnal volt, amikor Inkey, a 47. zászlóalj őrnagya, elsőnek hágott föl a bástyafalra. Nemsokára egészen a magyarok kezében volt a Vár, és minden oldalról vörös zsinóros, barna atillás honvédek nyomultak elő. A 47. zászlóalj kapitánya, Hertelendy Kálmán lőtte meg Hentzit, és a zászlóalj egyik honvéde, Püspöky Gracián tűzte ki az első nemzeti zászlót, amiért jutalmul 1000 pengő forintot kapott. Azt az örömmámort nem tudta, és nem fogja tudni leírni toll soha!..."
(Vay Sándor gróf: 'Régi nemes urak', 1909)
A világosi fegyverletétel után közlegénynek sorozták be, innen 1850 októberében váltságdíj lefizetése ellenében szabadult.
Lesencetomaji birtokán gazdálkodott, majd 1869-ben a zalaszentgróti választókerület képviselőjévé választották, végül 1872-ben Zala megye fõispánjává nevezték ki.
Hertelendy Kálmán (1820-1875) honvédszázados, főispán. Jogot végzett, 1844-1847 között az egerszegi járás egyik alszolgabírája volt. Részt vett a szabadságharcban, Buda ostromában különösen kitüntette magát. A világosi fegyverletétel után közlegénynek sorozták be, 1850-ben váltságdíj fejében szabadult. Lesencetomaji birtokára vonult vissza, 1869-ben a szentgróti választókerület képviselője lett, 1872-től haláláig Zala vármegye
főispánja.
(A portré megrendelője fia, és hivatalbeli utóda, Ferenc
lehetett)
Síremléke a lesencetomaji temetőben van
.