Hertelendy Miklós 1879 - 1962
Vitéz Vindornyalaki Hertelendi Hertelendy Miklós alezredes, 1879 május 31-én született a Vas megyei Magyargenes községben.
A Farkasréti temet, Hv9. (109.) parcella1-157:
Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Miklós (országgyűlési képviselő, gazdasági főtanácsos; huszár alezredes) 1879-1962.
Szülei Hertelendy Gyula királyi tanácsos, földbirtokos - a szabadságharcos huszár ezredes fia -, és a lengyel származású Szeliga Paula voltak.
Kötcsén Nermeskéri Kiss Irma Máriával - Kiss Vilmos kötcsei ügyvéd leányával - kötött házassága után telepedett le.
Négy elemi iskoláját Magyargencsen, az ötödiket a kőszegi Bencés gimnáziumban végezte, ahol az iskola tornatanáránál lakott. E rövid egy éves "koszt-kvártély" a későbbi sportszerető életmódjára és eredményeire nagy hatással volt. Némi német nyelvtudásra is szert tett, mivel a tanár felesége bécsi nő volt.
10 évesen Kőszegen felvették a Katonai Alreál Iskolába, ahol korábban édesapja is tanult. Szerette a természetet, bejárta a Kőszeg környéki hegyeket, ásványokat - antimont, ametisztet - gyűjtött. A szigorú katonai fegyelem mellett megtalálta a módját a korához illő csínytevéseknek is. A tanulmányi eredményei azonban jók voltak, aminek köszönhette, hogy hamarosan felvették a Mährisch-Weiskircheni főreál iskolába. Itt rendszeres vasárnapi program volt szandolinon leevezni a Becsorva folyón Teplicz kiránduló helyre ahol a jóképű fiúk automata verkli mellett ifjú hölgyeket szórakoztattak tánccal és egyéb kedvességekkel. Itt már a dohányzásról is leszokott egy szépasszony kedvéért.
1896-ban a Millenniumi Kiállítás alkalmával mint kiválasztott a Bécsi Földrajzi Intézetbe küldték, ahol a kiállítás hadi pavilonját készítették elő. Itt piros hajtókás egyenruhában lefényképezték és a huszár képet a kiállítási pavilon fő helyére helyezték el. A kiküldetéshez egy nem mindennapi esemény is kapcsolódik. Hazatérve Horváth Aurél barátjával vettek egy piros fehér zöld zászlót, és azt - a villámhárítón felmászva - kitűzték a Weiskircheni templom tornyára. Három napig lengett ott - sokak riadalmára- mert nem akadt, aki le tudta volna szedni. A városi tűzoltóságnak kellett közbelépni.
A Főreáliskolát mindezek mellett kettős kitüntetéssel végezte. Így azonnal felvették a Wienerneustadti Akadémiára ahonnan mint hadnagy Czernovitzba vonult be a Császári és Királyi 14-ik huszárezredhez az akkori szokásoknak megfelelően két saját lóval és felszereléssel.
A lovaglóiskolát kitűnő eredménnyel végezte, majd az első nagy lóversenyen mindjárt négy díjat is nyert. Ezen kívül Báró Gemmingen ezredes tiszteletdíját is megkapta. Ez idő tájt vívásban is remekelt. 1901-ben kard és tőrvívásban egy-egy aranyérem, egy ezüstserleg tiszteletdíjat aratott. Később még Bécsben 1902-ben, mint az ezred küldötte díjlovaglásban jeleskedett, több érmet begyűjtve.
Még ezen az őszön felvették a wienerneustadti Katonai Tiszti Lovaglótanár-képzőbe, amit el is végzett. Több katonai tiszti equitáción vett részt. Ezek során a holicsi állami ménlovak versenyén Csákó nevű lóval egy második díjat nyert és ezen kívül a M. Királyi Földművelésügyi Miniszter fődíját.
Ez után még nagyon sok eredményes versenye volt: akadályversenyek, díjugratás, vívás és teniszverseny. Kiemelkedett ezek közül a Meráni nemzetközi verseny 1905 márciusában a megnyitó I. díja, áprilisban a gátverseny I. díja, májusban Budapesten I. díj és Ottó főherceg tiszteletdíja, Bécsi idomító verseny díjlovaglás I. díja, és Reiner főherceg tiszteletdíja, valamint a távolugratás 7 1/2 méteres árok 1. díja.
1906-ban a kötcsei járási székhelyen élő Nemeskéri Kiss Vilmos ügyvéd, földbirtokos leányával Irma Máriával házasságot kötött. Két gyermekük született Judit, és György.
Közben előléptették a 10. sz. Mackensen huszárezred kapitányává. Itt érte az I. világháború kitörése, a mozgósítás.
Az 1914. június 28-án Szarajevóban gyilkos merénylet után a 84 éves Ferenc József császár hadat üzent Szerbiának. A 10-es huszár ezred 1914 augusztus I9-én indult Szerbia ellen; Mitroviczánál átkeltek a Száván. Innen azonban már augusztus végén Oroszországba küldték az ezredet. Feladatuk hidak, fontosabb pontok védelme az óriási túlerővel szemben. Nagy veszteségek után lett az első század parancsnoka. A lembergi csata után a visszavonulást védték. Több eredményes ütközet után kitüntették; az ezred első katonai érdemkeresztjét ő kapta. December elején már a Vistula partját védték majd súlyos harcok után a világháború fordulópontján a Limanovai csatában mint a Jabloneci magaslat védője tűnt ki. Ez az ütközet állította meg a túlerő Bécs felé törő támadását. Ez után átvette az 5. század parancsnokságát a háború végéig. A limanovai csata magyar győzelmét december 11-én a Budapesti Ferencrendi templomban mai napig minden évben megünneplik.
A világháború vége felé a harctéren szerzett súlyos betegségéből felépült, majd a közös Hadügyminisztériumba kapott beosztást. Később a heinburgi katonai akadémián kiképzőtanár volt. A háború befejezése után mint őrnagy nyugdíjazását kérte és mint alezredes helyezték nyugállományba.
Küzdő szelleme azonban nem hagyta nyugodni. Új életet kezdett Kötcsén. Felesége birtokán gazdálkodott, és nem is akárhogy. Ismét tanulásba fogott. A Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági fakultásán, majd a keszthelyi Helikonon képezte magát. A gazdaságot hamarosan mintaszerű mezőgazdasági nagyüzemmé fejlesztette. A kopár kötcsei Kiss kúriát rövid időn belül csodálatos válogatott növényzetű parkkal vette körül. A házat - melyet később Hertelendy kastélynak neveztek - bővítette, komfortosította.
Gazdaságában a korszerű állat és növénytermesztés olyan eredményes volt, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Allatvásárokon számos díjat nyert. Ezek közül említésre méltók a fésűsgyapjas merinói tenyészkosok, bikák, Franciaországba szállított hízott ürük. További díjazott export termékei voltak a hollandoknak szállított sárga krumpli, a juliskabab, len vetőmag. Ezeket az OMGE (Országos Magyar Gazdasági egyesület) oklevelekkel díjazta. Úttörője volt a csicsali birtokon a magyar komlótermesztésnek. Ehhez korszerű szárítót és modern magtárbázist is létesített. Gazdaságát az akkori időknek megfelelő legmodernebb gépesítéssel szerelte fel. Korszerű erőgépek, arató és cséplőgépek, darálók, magosztályozók, kovács-, bognár- és asztalos műhely tették kompletté a csicsali, birkás- és meggyespusztai majorokat. Nem volt utolsó a szőlő és bortermesztésben sem. Díjazott Balaton-vidéki rizling borainak még Párizsban is híre volt.
Hertelendy Miklósnak ebben az időben a közéleti szereplésre is maradt ideje. A forradalmak után a tabi járásban számos társadalmi fizetésmentes tisztséget töltött be.
Kötcse és Balatonkiliti községekben a Gazdakör díszelnöke, a vármegyei mezőgazdasági bizottság tagja, A mezőgazdasági Kamara több szakosztályának választott tagja, Vármegyei Gazdasági Egyesület igazgatósági tagja, ménlóvizsgáló, borvizsgáló, tejtermelők elnökségi tagja. Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában is részt vett. Hangsúlyt helyezett az egészség és a sport fejlesztésére. A testnevelési tanács tagja is volt.
Politikai pályafutása során két választási ciklusban a tabi járás országgyűlési képviselője volt. Helyzetét kihasználva sok előnyt szerzett Kötcsének. A község fejlődése soha nem volt olyan intenzív mintezidőben. Része volt a községet bekötő kövesút kiépítésében is. A Gazdakörön keresztül igyekezett a fejlődést, a korszerű gazdálkodás útját szolgálni. Az 1936. évi XXXII-ik Interparlamentáris Konferencián küldöttként vett részt. A kötcsei kúrián neves emberek is megfordultak. Hóman Bálint kultuszminiszter, más politikusok, Zichy Mihály a híres festő unokája Csicseri Rónainé, az akkori mezőgazdasági miniszter.
A II-ik világháborúban elvesztette fiát, aki huszár századosként halt hősi halált. Birtokát elvették, házát államosították, őt magát pedig a kistarcsai internálótáborba hurcolták. A népbíróság azonban - parlamenti tevékenységét vizsgálva - a legnagyobb igyekezete ellenére is csak szociális érzékenységet, segítőkészséget és demokratikus gondolkodást tudott csak rábizonyítani így kénytelen kelletlen felmentő ítéletet hozott.
A csaknem egy évi internálás után már egészsége megromlott, hamarosan Kötcsét is kénytelen volt elhagyni és Balatonszárszón albérletben lakott, ahol felesége agyvérzést kapott. Ezután még két évig Budapesten élt leányánál, mozgásképtelen feleségét nagy szeretettel ápolva, majd felesége halála után néhány hónappal 83 évesen elhunyt.