Hertelendyfalva
Hertelendyfalva a Vajdaság Dél-Bánsági körzetének Pancsova községében, az Al-Duna közelében, Pancsovától 3 km re, Belgrádtól mintegy 2O km re fekszik. A mai lakosság száma körül 85OO, szerb, magyar és szlovák nemzetiségiek.
Nevének eredete
A település 1883. július 21-én Hertelendy József - akkori Torontál vármegyei főispán -, a falu gondnokának tiszteletére, Hertelendyfalva nevét kapta.
Hertelendy József: Az 1876 – 1877. évi nagy árvizek idején teljhatalmú kormánybiztos volt és elszánt, kitartó munkásságának volt köszönhető, hogy jelentős nagyságú termékeny területeket sikerült megmenteni a teljes pusztulástól.
1877. őszén közkérelemre kinevezték Felső-Torontál Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat kormánybiztosává. Ezt hivatalát haláláig viselte. 1878-ban Versecz város kormánybiztosa lett. Négy évig töltötte be ezt a hivatalát, mely idő alatt ritka tapintatossággal intézte a város bonyolult ügyeit és kényes nemzetiségi kérdéseit. Sokrétű munkásságát legfelsőbb helyen is méltányolták, így 1875-ben Őfelsége a Szent-István -Rend Kiskeresztjével tüntette ki.
A nagy szegedi árvíz (1879. március 12.) után, a szerencsétlen lakosság Torontálba menekült, Hertelendy Józsefet bízta meg a kormány a nép elhelyezésével és élelmezésével.
Az Ő főispánsága alatt, 1882-ben, bukovinai csángókat hívtak vissza őshazájukba, és sikerült a pancsovai járásban két helyiséget, a letelepítésük által létesíteni. Az egyiket - 1883. július 21-én -, Hertelendy József tiszteletére, Hertelendyfalvának nevezték el.
- Hertelendy családtörténet -
A Vojlovica elnevezés 1922. óta van használatban. A közelben fekvő görögkeleti kolostor nevéből ered, melynek erdejét a kincstár kisajátította a falu számára.
A városi tanács 1964-ben hozott határozata értelmében Pancsova város részévé, helyi közösségévé nyilvánították.
Története
Előzmények
A török hadjáratok alatt a lakosság java része a Nagy-alföldre menekült, így a mai Bánát területe ritkán lakott. Már ebben az időben a vidék jelentős hányadát a szintén törökök elől, délről menekülő, szerbség tette ki.
A vidék 1716-ban szabadult fel a törökök alól. Pancsova a határőrvidék központjává vált. A Temesi bánság lakosságát a többságben levő szerbek, németek, románok és szerbek mellett, a kisebbségben levő magyarok, szlovákok, bolgárok, franciák, olaszok és spanyolok tették ki.
A Duna menti réti földek betelepítésének kérdése már az 1850-es években felvetődött. Bécs ezeket a földeket a hatvanas években a határőröknek kínálja fel, de a határőrvidék lakosai nem fogadják el a kínálatot, ismervén a folyó erejét és annak gyakori kiöntéseit. Ekkor a császár1868. október 13.-án határozatot hoz a réti földek státusának rendezéséről.
A helység alapítása
Az aldunai réti földeken, a Titeltől Temeskubinig terjedő területeken, az egykori Máriaföldön, megkezdődtek az 1865-69. években a tömeges betelepítések. Így kerül sor állami telepítés formájában a titeli és bánáti ezred területén Eisenheim, Rudolfsgnad, Königsdorf, Albrechtsdorf, Gizellaheim, Gyurgyevó, Ivanovo és Marienfeld létesítésére.
Az áradások sorozata 1869. és 1876. közötti években azonban elsöpörte a csak részben elkészített dunai töltéseket és az új telepeket, többek között Marienfeldet is.
Hertelendyfalva őslakosai (Nagy György kormánybiztos emlékirataiban 500 németet és 566 szlovákot említ) az árvízkárosult Marienfeld lakói voltak, ezért tekintik Marienfeldet Hertelendyfalva előtelepének.
A telepesek 1869. óta vezetik anyakönyveiket, miszerint a lakosság többsége hajdusicai evangélikus szlovák vagy német. Kisebb számban vannak más községből származók is: Kovačica, Lalić Pivnjica, Pazova, Gložanj, Padina, még kisebb számban Nógrád, Nyitra és Trencsén megyékből. A német telepesek kisebb része Württemberg, Goldstein Pfalz tartományból való.
Miután az árvizek folyamán Marienfeld megsemmisült, a lakosok Pancsova és Tárcsó (Starčevo) közötti út mentében, a vojlovicai erdő melletti ármentes területet kapták, ahová 1882-83. között bukovinai székelyek is telepedtek.
Az első csapat 1883. április 4-én érkezett, mintegy 382 lélek, kiket az újonnan telepített Hertelendyfalva községbe osztottak be. A magyarok idetelepítésében igen nagy szerepe volt Thomka Károly (1905 †) református lelkésznek is.
A városi tanács 1964-ben hozott határozata értelmében Pancsova város részévé, helyi közösségévé nyilvánították.
Története
Előzmények
A török hadjáratok alatt a lakosság java része a Nagy-alföldre menekült, így a mai Bánát területe ritkán lakott. Már ebben az időben a vidék jelentős hányadát a szintén törökök elől, délről menekülő, szerbség tette ki.
A vidék 1716-ban szabadult fel a törökök alól. Pancsova a határőrvidék központjává vált. A Temesi bánság lakosságát a többságben levő szerbek, németek, románok és szerbek mellett, a kisebbségben levő magyarok, szlovákok, bolgárok, franciák, olaszok és spanyolok tették ki.
A Duna menti réti földek betelepítésének kérdése már az 1850-es években felvetődött. Bécs ezeket a földeket a hatvanas években a határőröknek kínálja fel, de a határőrvidék lakosai nem fogadják el a kínálatot, ismervén a folyó erejét és annak gyakori kiöntéseit. Ekkor a császár1868. október 13.-án határozatot hoz a réti földek státusának rendezéséről.
Az első csapat 1883. április 4-én érkezett, mintegy 382 lélek, kiket az újonnan telepített Hertelendyfalva községbe osztottak be. A magyarok idetelepítésében igen nagy szerepe volt Thomka Károly (1905 †) református lelkésznek is.
Valamennyi telepes andrásfalvi származású, kisebb számban vannak Hadikfalváról, Józseffalváról, Istensegítsről, Fogadjistenről.
Az első székely magyar telepesek gyakrabban előforduló családnevei:
Varga-27, Biszak-18, Kerekes-15, Győrfi-12, Balog-12, Nagy-11, Bíró-10, Német-9, Kovács-9, Lőcsei-7, Kelemen-6, Székely-5, Gecő-4, Máté-4, Ömböli-4, Király-3 család
Használt források:1. Dr Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és városai, Torontál vármegye, Országos monográfia társaság, Budapest, 1911.
Református templom Hertelendyfalván