Kisfaludy Sándor (költő)
Kisfaludy Sándor 1792. május és 1793. január között – mint egyszerű katona, huszártiszt – nyolc hónapot töltött Erdélyben. Hogy miért került oda az alig 19 éves ifjú, annak két változata ismert. Kolozsvári barátja, Újfalvi Sándor – aki 1831-ben Sümegen is megfordult, egy kései feljegyzése szerint – úgy tudja: véletlenül, meseszerűlég. Történt ugyanis, hogy a költő nagybátyja, Hertelendy Mihály, az akkor Erdélyben állomásozó Lipót-huszárok ezredese, dunántúli rokoni látogatása során a Kisfaludy családot is felkereste, ahol a sok fiúgyermek láttán, közülük a legnagyobbat, Sándort, akarata ellenére, saját ezredéhez rendelte. Így lett katona költőnkből, aki, Újfalvi szerint még az uniformis öltözetet sem szenvedte". Az irodalomtörténet ezt a magyarázatot – igen helyesen – tekintetbe sem vette, mivel vagy magának az öregedő költőnek 1831-ben tett vallomása, vagy Újfalvi huszonnyolc évvel későbbi feljegyzése téves. A költő vágyva vágyott a katonai pályára, s nagy örömmel ment Erdélybe, melyet már ifjú korától szeretett volna látni. Erről maga számol be Naplójában, 1796-ban, tehát még friss emlékezettel.5
A magyar nyugatról, a Dunántúlról felkerekedett nemes ifjú mindjárt a magyar kelet, Erdély határán, a Királyhágó bércén átesett az első megrázó, újszerű élményen. Mint arról Sklubics Imréhez Kolozsvárról, 1792 májusában írt levelében beszámolt, megállt a magas hegytetőn, ahol ,,előttem és utánam egy meglepő pompás, de szívemet elzúzó scéna nyílik vala: nyugat felé hazámnak, melytől válnom kelle, sok mérföldnyire, majdnem Világosig terjedő szép róna földje a szép napestnek tiszta fényében, – kelet felé Erdély, az ő sötét, erdőkkel bodrozott hegyeivel-völgyeivel, mint egy nagy setét hullámokat hányó tenger fekve alattam... Szívem is hullámozni kezdett erőszakos érzelmeiben és szorongásomban a határon lefeküdtem, szívem s fejem, még túl a határon. Sűrűn omlottak könnyeim hazám szélső darabjára..."6 S mint ahogy Újfalvinak is megvallotta: ,,soha azután sem tudott megbarátkozni az erdélyi zord havasok s a vég nélküli sivatag erdők bozontos alakjával."